Diszkontinuitás és kontinuitás a gyermekszegénység kezelésében

Ferge Zsuzsa örökségének tükrében

Absztrakt

A tanulmány a gyermekszegénység hazai szakpolitikai kezelésének változását mutatja be a 2000-es évek elejétől napjainkig. Azt vizsgálja, hogy a Ferge Zsuzsa szakmai vetésével kidolgozott Gyermekszegénység Elleni Nemzeti Programnak (GYENP) mely stratégiai elképzelései valósultak meg, mennyiben mutatható ki kontinuitás a tervezett és a később megvalósult intézkedések között. Az eredeti elképzeléseket a GYENP és a Legyen Jobb a Gyerekeknek! Nemzeti Stratégia dokumentumainak elemzése alapján mutatja be, míg a tényleges intézkedéseket egy, a Stratégia végrehajtásáról szóló parlamenti ülés kormánypárti felszólalásai alapján rekonstruálja. A GYENP célja a strukturális szegénység kezelése, a gyermeki esélyek javítása és a generációs szegénység megtörése volt. A 2007-ben elfogadott „Legyen Jobb a Gyermekeknek!” Nemzeti Stratégia (NS) erős politikai konszenzust élvezett, ám már a kezdetektől akadályokba ütközött a forráshiány és a gyenge kormányzati elkötelezettség miatt. A 2010-es kormányváltás után a közpolitika jelentősen átalakult: a gyermekjogokra és az univerzális ellátásokra épülő megközelítést a munkaalapú társadalom és a szelektív pronatalizmus ideológiája váltotta fel a gyermekszegénység kezelésében is. A konkrét intézkedéseket emellett pragmatikus megfontolások is alakítják. A közpolitika célcsoportja eltolódott a stabil középosztály felé, míg a mélyszegénységben élők ellátása projektalapú maradt, főként uniós forrásokra támaszkodva. A parlamenti diskurzus és a Gyerekesély program elemzése alapján megállapítható, hogy Ferge szellemisége – különösen lokális szinten – részben fennmaradt, de az országos szakpolitikában háttérbe szorult. A tanulmány rávilágít arra, hogy a gyermekszegénység kezelése továbbra is súlyos kihívás, amelyhez valódi politikai elköteleződésre, az egyenlőséget és gyermekjogokat középpontba helyező szemléletre lenne szükség.