Lehet-e Riviéra a periféria?

Nyugat-európai időskorúak vidéki terekben

Absztrakt

Magyarországon folyamatosan nő az ide telepedett időskorú nyugat-európai állampolgárok száma; elsősorban németek választják otthonukként az ország vidéki, gyakran periferikus településeit. Ezek a külföldi időskorúak életstílus-migránsok, vagyis egy gazdagabb országból érkező, viszonylag jómódú emberek, akik egy új, vágyott életformát keresve váltanak országot és lakóhelyet, mert úgy érzik, hogy azt saját országukban nem tudják megvalósítani. Az utóbbi évek migrációs folyamatát a megélt vagy félt válságok táplálják, mindenekelőtt a megélhetési válság; az egzisztenciális feltételek romlása, a lecsúszástól való félelem késztet sokakat arra, hogy az olcsóbb élet lehetőségét kínáló magyar vidékre költözzenek. Más szavakkal, a földrajzi arbitrázs logikáját követik, amely lehetővé teszi számukra, hogy a származási országukban megrendült anyagi helyzetüket és társadalmi pozíciójukat az áttelepedés révén megőrizzék, azon javítsanak, viszonylag privilegizált helyzetet élvezve a befogadó helyi társadalmakban.

A hazai vidékszociológiai kutatásokban egyre nagyobb az érdeklődés a vidék dzsentrifikációja, a vidék  átstrukturálódásának egyik jellegzetes, noha nem kizárólagos folyamata iránt. A tanulmány egy periferikus kisfalu példáján azt a kérdést járja körül, vajon a nyugat-európai időskorúak beköltözése elindíthatja-e a település dzsentrifikációját. Eredményeink azt mutatják, hogy noha az új lakók viszonylag privilegizált helyzetük révén potenciális dzsentrifikátoroknak tekinthetők, (egyelőre) nem teljesülnek azok a feltételek, amelyek a lokális társadalom dzsentrifikációját eredményeznék. A németek körében hiányzik az egyéni élet kereteinek megteremtésén túlmutató érték- és érdekközösség, a lokalitás átalakításának víziója, s így a faluban csupán egymás mellett élő, egymással ritkás szövetű kapcsolatokat fenntartó (német és magyar) mikroközösségek jönnek létre. A lokalitás mai arculatát meghatározó strukturális folyamatok – folyamatos népességvesztés, társadalmi, térbeli marginalizálódás – nem vezetnek az alacsonyabb jövedelmű helyi csoportok kiszorulásához. A beköltöző németek azok helyére lépnek, akik már korábban elmentek innen, vagy az ingatlanuk értékesítésével valósítják meg a maguk mobilitását.