A vidéki dzsentrifikáció Erdőbénye példáján

Absztrakt

A városból vidékre történő migrációs áramlás jelenségét a nemzetközi és a hazai szakirodalom többféle elméleti keretbe ágyazza, amelyek közül a legelterjedtebbek a szuburbanizáció, a dezurbanizáció, a jóléti migráció és a vidéki dzsentrifikáció. Elemzésünkben a vidéki dzsentrifikáció elméleti keretét használjuk, hiszen ez ragadja meg a leginkább árnyalt módon az általunk vizsgált jelenséget. Tanulmányunkban Erdőbénye esetét vizsgáljuk az általunk készített 41 félig strukturált interjú felhasználásával. A település Borsod-Abaúj-Zemplén vármegyében található és a Tokaj-Hegyalja történelmi borvidék része. A településen először a kirándulóturizmus jelent meg, majd egyre többen vettek második otthont. Ezt követően érkeztek a befektetők, borászok, szálláshelyek üzemeltetői, illetve egy borászati-gasztronómiai fesztivál is elindult. Mindezek által a település egyre felkapottabbá vált. Ugyan kevesen költöztek ide állandó jelleggel, a turizmus hatásaival együtt mégis dzsentrifikációról beszélhetünk. A beköltözők, nyaralók, kétlakiak, vállalkozók csoportjait mind más, ugyanakkor komplex motivációk összessége hozta a településre, de a csend, a nyugalom, a szép táj, az elhelyezkedés (Tokaj környéke), az épített környezet a legtöbb esetben közrejátszottak. Tanulmányunkban azokra a kérdésekre keressük a választ, hogy mi motiválta a kívülről érkezőket arra, hogy  Erdőbényén házat és szőlőt vegyenek és erre a célra miért pont ezt a települést választották. Illetve, hogy hogyan látják a betelepülők Erdőbényét, valamint arra is kitérünk, hogy a dzsentrifikáció folyamata milyen hatást gyakorol a falura.