„Működtetni tudom, de nem értem…”

Gyártósori munkások rutinalapú technológiahasználata egy vidéki ipari kistelepülésen

Absztrakt

A tanulmány a modern technológiák mindennapi használatát vizsgálja olyan gyártósori betanított munkások körében, akik egy vidéki ipari kistelepülésen élnek. A kutatás kvalitatív esettanulmányra épül, összesen 18, félig strukturált interjú készült olyan munkavállalókkal, akik napi szinten dolgoznak technológiailag erősen strukturált gyártósori környezetben. Az elemzés azt vizsgálja, miként szerveződik a technológiához való viszony egy olyan társadalmi és munkaerőpiaci kontextusban, ahol a technológiai modernizáció nem jár együtt az autonóm digitális kompetenciák bővülésével. Az eredmények arra mutatnak rá, hogy a technológiahasználat a vizsgált csoport esetében elsősorban rutinalapú, kockázatkerülő alkalmazkodásként értelmezhető. A munkahelyi technológiahasználat szigorúan szabályozott, betanított és ellenőrzött, ami lehetővé teszi a hatékony munkavégzést, ugyanakkor nem termel átvihető technológiai tudást és autonómiát. Ezek a tapasztalatok szorosan összekapcsolódnak az otthoni technológiahasználattal, a válaszadók a mindennapi életben is szűk, biztonságos használati repertoárokra támaszkodnak, elkerülik a komplexebb digitális funkciókat, és gyakran delegálják másokra a technológiához kapcsolódó döntéseket. A tanulmány amellett érvel, hogy ezen mintázatok a vidéki ipari környezet sajátos feltételrendszerében racionális adaptációs stratégiát jelentenek, és hozzájárulnak a digitális egyenlőtlenségek használati autonómiában megjelenő egyenlőtlen újratermelődéséhez.