Ladányi János

„A társadalmi egyenlőtlenségek reprodukciójára voltam kíváncsi” - Interjútöredék Ladányi Jánossal

Absztrakt

Ladányi János 1971-ben végzett közgazdászként a Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetemen.^[1] Mindig is nagyon érdekelte a szociológia, azon belül is leginkább a különböző jellegű társadalmi egyenlőtlenségek. Miután lediplomázott Ferge Zsuzsa ajánlására a Szakszervezetek Országos Tanácsánál kapott munkát, ahol az életszínvonal-politika kutatócsoport tagja volt. Szelényi Iván hívására részt vett a Márkus István-féle nagyszabású falufelvételben, és figyelme már ekkor a községekben élő munkások felé fordult. Későbbi kutatásait ugyancsak falun élő munkásokról folytatta, aminek következményeképpen hamar találkozott a romakérdéssel. Településszociológiai érdeklődése a társadalmi rétegződés területi egyenlőtlenségekben való kifejeződése és a szegregáció témája felé terelte. Az elszegényedett, gettósodó falvak, a cigánytelepek létrejöttének és fennmaradásának okait, majd a falvak újrakörzetesítésének kérdését kezdte vizsgálni. A társadalmi egyenlőtlenségek reprodukciójának kutatása során jutott el a telepekhez és a telepi munkássághoz is. Részben az adódó lehetőségek, részben kutatótársa, Csanádi Gábor érdeklődése folytán vágott bele az iskolakutatásba, ahol megint csak a rétegződés szempontja, a gyermekek iskolák és osztályok közötti szelekciójának okai kötötték le. Az 1970-es évek második felében Újpesten, a kisegítő iskolákban végzett vizsgálatban Gerő Zsuzsa pszichológussal gyermekek rajzait is elemezték. Ladányi kutatói egyedisége abból is ered, hogy vizsgálatai mellett a segítő programok fejlesztésében is elhivatott volt. A kutatómunkához civil aktivizmus is kapcsolódott az 1989-ben kezdődő csenyétei vizsgálatban, amelyet Szelényivel, Liskó Ilonával és Horváth Aladárral együtt végeztek úgy, hogy leköltöztek a településre és részt vettek annak életében. Miután a fejlesztőprogramok rendre kudarcot vallottak, Ladányi írásaiban alaposan elemezte ennek okait és tárta fel a kettős szerepvállalásból fakadó módszertani dilemmákat.

A töredékben maradt interjú Ladányinak a 2000-es évek első évtizedéig tartó munkásságát öleli fel.^[2] 2010 után sem tágított a társadalmi egyenlőtlenségek témájától, a kirekesztettség területi kivetülésének kérdéseitől.^[3] Utolsó időszakában gyermekkora helyszínéről, Újpestről, a városrész történetéről, lakóiról, valamint saját családjáról, fiaital éveiről írt személyes hangvételű, szociográfiai ihletésű köteteket, melyek közül az utolsó posztumusz jelent meg.^[4]

[1] A bevezető szöveg Havas Maja jegyzetei alapján készült.

[2] Ebből a korszakból készült egy válogatás: Ladányi J. (2010) Egyenlőtlenségek, redisztribúció, szociálpolitika. Válogatott tanulmányok (1975–2010). Budapest: Új Mandátum.

[3] Ladányi J. (2012) Leselejtezettek: a kirekesztett népesség társadalom- és térszerkezeti elhelyezkedésének átalakulása Magyarországon a piacgazdasági átmenet időszakában. Budapest: L'Harmattan; Ladányi J. (2015) Önpusztító nemzeti habitus. Budapest: L'Harmattan.

[4] Ladányi J. (2020) Hanyatló világok: szubjektív tudományos önéletrajz. Budapest: L'Harmattan – Uránia Ismeretterjesztő Alapítvány; Ladányi J. (2021) Lassú elszakadás: önéletrajzi töredékek. Budapest: Noran Libro; Ladányi J. (2023) Újpest. Az elpolgáriatlanult város. Budapest: Gondolat.