Socio.hu Társadalomtudományi Szemle

A nemi hierarchiák naturalizálásától a dekonstrukció(k) lehetőségéig

2023-11-23T21:56:07+01:00

A tanulmány megvizsgálja a szimbolikus rendszerek egyes elemeit, az észlelésnek, a nyelvnek és a nemek reprezentációjának azon kontextusait, amelyek felépítik és naturalizálják azt a nemek hierarchiáján alapuló szimbolikus hatalmat és strukturális valóságot, amelynek egyszerre vagyunk elszenvedői és újrakonstruálói. Rávilágít továbbá a tudomány szerepére a nemi viszonyok hierarchikus rendjének előállításában és évszázadokon keresztül történő igazolásában. Mindezt a 20. század második felének filozófiai és társadalomtudományi, a posztstrukturalizmust, a fenomenológiát és a posztmodernt magába foglaló áramlatainak segítségével teszi, melyek – elsősorban a nyugati világban – jelentősen hatottak a nemekről és nemi viszonyokról való gondolkodásra. Végül a tanulmány fókuszba helyezi azokat a kísérleteket, amelyek a szimbolikus rendszerek erejével, a nyelven keresztül, a dekonstrukció eszközeivel próbálták lebontani a hierarchiát, majd áttekinti a nőiesség dekonstrukciójának a 20. század elején induló és máig tartó kísérleteit. A tanulmány választ keres arra, hogy a szimbolikus rendszerek különféle elemei hogyan tesznek fogékonnyá a hagyományos nemi szerepek és szerepelvárások elfogadására, és hogy hogyan használja ezeket az eszközöket korunk autoriter illiberalizmusa a patriarchátus restaurálásának jelenkori folyamatában, illetve hogyan használhatók ugyanezen szimbolikus eszközök a nemi hierarchiák és a nemi elnyomás elleni küzdelemben.

A klímaváltozáshoz való viszonyulás a magyar társadalomban

2023-11-17T14:37:10+01:00

Az éghajlatváltozás kérdése ma az egyik, ha nem a legfontosabb kihívás globálisan. Ennek megfelelően a bármilyen szintű klímapolitika, illetve a mögöttes döntéshozatali folyamat szempontjából kiemelt fontosságú, hogy az érintett lakossági kör természeti környezettel kapcsolatos percepcióiról és attitűdjeiről megalapozott képe, tudása legyen az illetékeseknek. Sajnos ez nem mindig van így, esetenként a szakmai információhiány, másszor a döntéshozók informálódással kapcsolatos mulasztása miatt. A hazai és a nemzetközi szakirodalom egyfelől azonosítani és mérni igyekszik a többé vagy kevésbé környezettudatos meggyőződéseket, viselkedésformákat és jellemző gyakorlatokat, másfelől kutatja ezek összefüggését más egyéni tulajdonságokkal, például szociodemográfiai jellemzőkkel, politikai nézetrendszerekkel, érték- és normaválasztásokkal, eszmei, morális felfogásokkal, gondolkodásmódokkal. Jellemzője e munkáknak, hogy a vizsgált populáció egészéről próbálnak, akár a környezettudatosság, akár az azt befolyásoló tényezők vonatkozásában érdemlegeset mondani. Jelen tanulmány e perspektívához képest újat kínál, amennyiben hazai, nagymintás, reprezentatív lekérdezés adatai alapján kizárólag azok körében vizsgálja a klímatudatos cselekvést, illetve az azt befolyásoló tényezőket, akik tartanak a klímaváltozástól. A válaszadók nagyobb része aggódik a klímaváltozás negatív hatásai miatt, tapasztalja is azokat. Ugyanakkor – az elemzés egyik fő megállapítása szerint – még a klímaaggódónak tekinthető csoporton belül is mindössze egyharmaduk cselekszik környezettudatosan. Ez mindenképpen felveti a hazai klímapolitika újragondolásának szükségességét.

A migránsok és az elvadult vegánok

2024-02-20T09:21:25+01:00

Jelen tanulmányban arra a kérdésre keresem a választ, hogy milyen félelemnarratívák bukkannak elő a migráció és a klímaváltozás jelenségéhez kötődően az adatközlők által elmondottakban. A kutatási kérdések megválaszolásához 69 kreatív interjút készítettem, ahol az interjúkérdéseket projektív technikákkal ötvöztem, a célcsoportot pedig a parlamenti pártokhoz kötődő aktivisták jelentették.

A tanulmány felépítése a következő: először a félelem természetére vonatkozó kiindulópontokat tisztázom, azaz szemléltetem, hogy mitől lesz politikai érzelem a félelem. Ezt követően rátérek a kutatás fókuszát képező migrációs félelem és klímaszorongás bemutatására, majd pedig az előbbi specifikus érzelmi típusok kontextualizálásával, vagyis a magyar politikai viszonyok általi értelmezésével igyekszem kézzelfoghatóvá tenni a kutatás témáját. A kontextuális tényezők bemutatása után a módszertani alapvetések elméleti és gyakorlati aspektusait ismertetem, majd az empirikus eredmények részletei következnek és megválaszolom a kutatási kérdéseket.

A kutatás legfőbb megállapításai közé tartozik, hogy a migrációt és a klímaváltozást tekintve csak igen ritkán mutatkoznak szélsőségesebb ideológiai álláspontok a megkérdezettek között. A migrációt illetően a legfőbb különbség a kormánypárti és az ellenzéki interjúalanyok között az, hogy míg a Fidesz-pártiak esetében ténylegesen félelemként jelenik meg a bevándorlás, addig az ellenzékiek elsősorban megoldandó problémaként tekintenek rá. A második téma esetében lényegében teljes konszenzus uralkodott az interjúalanyok körében arról, hogy a klímaváltozás korunk egyik legfontosabb kihívása, nagyobb érzelmi bevonódás azonban nem igazán jellemezte az adatközlőket. A legfontosabb különbség a kormánypártiak és az ellenzékiek között abban mutatkozott meg, hogy a Fideszes interjúalanyok (és ugyanúgy a jobboldaliak, csak kevésbé karakteresen) nagy eséllyel fogalmaztak meg negatív véleményeket a zöldpolitikát/ zöldaktivizmust illetően, amely egyébként sokszor egyfajta életmódkritikában kristályosodott ki (elvadult vegánok).

Miért nem vesznek részt a politikailag aktív fiatalok a pártokban?

2024-03-19T13:39:26+01:00

A tanulmány politikailag aktív egyetemi hallgatók körében végzett fókuszcsoportos vizsgálat tükrében a pártpolitikai részvétel ellenösztönzőinek feltárására és konceptualizálására tesz kísérletet. A téma különös relevanciával bír hazánkban, ahol – szemben a nyugat-európai demokráciákkal – a párttagság csökkenését és idősödését nem kíséri sem a civil szerveződések és a társadalmi mozgalmak felemelkedése és előretörése, sem pedig a politikai pártok marginalizálódása a politikai rendszerben. Az eredmények arra utalnak, hogy nemcsak a pártpolitikai mozgósítás hiánya, hanem maga a toborzás aktusa is fontos visszatartó erőt képez, ennél azonban nagyobb súllyal vannak jelen a politikailag aktív hazai egyetemisták pártoktól való elzárkózásában olyan társadalmi és politikai jellegű tényezők, amelyek részben a történelmi múltra vezethetők vissza, részben pedig a jelenlegi társadalmi és politikai körülményekből fakadnak. Mindemellett a tanulmány arra is rávilágít, hogy a pártokban részt vevő kortársak negatív megítélése is hozzájárul a fiatalok távolmaradásához.

Olvass sokat és sokfélét! 3.

2024-04-02T13:10:32+02:00

Ladányi János

2024-04-17T14:19:55+02:00

Ladányi János 1971-ben végzett közgazdászként a Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetemen.^[1] Mindig is nagyon érdekelte a szociológia, azon belül is leginkább a különböző jellegű társadalmi egyenlőtlenségek. Miután lediplomázott Ferge Zsuzsa ajánlására a Szakszervezetek Országos Tanácsánál kapott munkát, ahol az életszínvonal-politika kutatócsoport tagja volt. Szelényi Iván hívására részt vett a Márkus István-féle nagyszabású falufelvételben, és figyelme már ekkor a községekben élő munkások felé fordult. Későbbi kutatásait ugyancsak falun élő munkásokról folytatta, aminek következményeképpen hamar találkozott a romakérdéssel. Településszociológiai érdeklődése a társadalmi rétegződés területi egyenlőtlenségekben való kifejeződése és a szegregáció témája felé terelte. Az elszegényedett, gettósodó falvak, a cigánytelepek létrejöttének és fennmaradásának okait, majd a falvak újrakörzetesítésének kérdését kezdte vizsgálni. A társadalmi egyenlőtlenségek reprodukciójának kutatása során jutott el a telepekhez és a telepi munkássághoz is. Részben az adódó lehetőségek, részben kutatótársa, Csanádi Gábor érdeklődése folytán vágott bele az iskolakutatásba, ahol megint csak a rétegződés szempontja, a gyermekek iskolák és osztályok közötti szelekciójának okai kötötték le. Az 1970-es évek második felében Újpesten, a kisegítő iskolákban végzett vizsgálatban Gerő Zsuzsa pszichológussal gyermekek rajzait is elemezték. Ladányi kutatói egyedisége abból is ered, hogy vizsgálatai mellett a segítő programok fejlesztésében is elhivatott volt. A kutatómunkához civil aktivizmus is kapcsolódott az 1989-ben kezdődő csenyétei vizsgálatban, amelyet Szelényivel, Liskó Ilonával és Horváth Aladárral együtt végeztek úgy, hogy leköltöztek a településre és részt vettek annak életében. Miután a fejlesztőprogramok rendre kudarcot vallottak, Ladányi írásaiban alaposan elemezte ennek okait és tárta fel a kettős szerepvállalásból fakadó módszertani dilemmákat.

A töredékben maradt interjú Ladányinak a 2000-es évek első évtizedéig tartó munkásságát öleli fel.^[2] 2010 után sem tágított a társadalmi egyenlőtlenségek témájától, a kirekesztettség területi kivetülésének kérdéseitől.^[3] Utolsó időszakában gyermekkora helyszínéről, Újpestről, a városrész történetéről, lakóiról, valamint saját családjáról, fiaital éveiről írt személyes hangvételű, szociográfiai ihletésű köteteket, melyek közül az utolsó posztumusz jelent meg.^[4]

[1] A bevezető szöveg Havas Maja jegyzetei alapján készült.

[2] Ebből a korszakból készült egy válogatás: Ladányi J. (2010) Egyenlőtlenségek, redisztribúció, szociálpolitika. Válogatott tanulmányok (1975–2010). Budapest: Új Mandátum.

[3] Ladányi J. (2012) Leselejtezettek: a kirekesztett népesség társadalom- és térszerkezeti elhelyezkedésének átalakulása Magyarországon a piacgazdasági átmenet időszakában. Budapest: L'Harmattan; Ladányi J. (2015) Önpusztító nemzeti habitus. Budapest: L'Harmattan.

[4] Ladányi J. (2020) Hanyatló világok: szubjektív tudományos önéletrajz. Budapest: L'Harmattan – Uránia Ismeretterjesztő Alapítvány; Ladányi J. (2021) Lassú elszakadás: önéletrajzi töredékek. Budapest: Noran Libro; Ladányi J. (2023) Újpest. Az elpolgáriatlanult város. Budapest: Gondolat.